Nevezetes Fák Magazin

2010. januárjában megalakult az ÉSZAK-ALFÖLDI REGIONÁLIS KÖRNYEZETVÉDELMI HÁLÓZAT. A regionális hálózat 22 tagszervezet - köztük az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület -, indította útjának az együttműködést. A koordináló szervezet szerepét, a hajdúböszörményi székhelyű Zöld Kör vállalta.

A hálózat a következő rövidtávú feladatokat tűzte ki maga elé célként 2010. első félévére:

-   elektronikus levelezőlista létrehozása, információk továbbítása,
-   saját stratégia kidolgozása a hatékony működés biztosításához,
-   a hálózat bővítése további együttműködő szervezetekkel,
-   kapcsolatfelvétel az Észak-alföldi Regionális Civil Egyeztető Fórummal, Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanáccsal valamint az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökséggel,
-   az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács Környezet és Energia Munkabizottságába, valamint a regionális monitoring albizottságba delegált civil környezetvédő delegált munkájának segítése, helyettesítése,
-   az Észak-alföldi Operatív Program készülő 2011-2013 akciótervének véleményezése.

A projekt a TÁMOP támogatásával valósul meg.

További információ: Zöld Régiók Hálózata

Forrás: Civilpályázat.hu

Mór (németül Moor) város Fejér megyében, a Móri kistérségben.
A város Fejér megye északnyugati területén, a Vértes és a Bakony hegységek között fekvő völgyben, a Móri-árokban helyezkedik el. A megyeszékhelytől, Székesfehérvártól kb. 26 kilométerre északnyugatra fekszik, átlagos tengerszint feletti magassága 200 m környékére tehető. A közel tizenegyezerhektáros, változatos tájegyüttes főleg dombsági, illetve hegységi felszínekből tevődik össze. Fejlődésének története a Vértes kialakulásához kapcsolódik.

Az évmilliók során lerakódott folyóüledék és lösz által fedett területet völgyek és süllyedékek sűrűn szabdalják. A legnagyobb dombsági magasságok a Szőke-hegyen (283 m) és a Dobosi-hegyen (269 m) mérhetők, a Vértes táblás röghegységszerkezetének egyik kiugró pereme, a Csóka-hegy (479 m) a térség legmagasabb pontja.

Nevezetességei

Láncos kastély
Lamberg kastély
Kapucinus templom és rendház
Magyar templom
Pincesor
Lamberg Pince előtti két hársfa, melyekről az utca a nevét kapta

Forrás: Wikipédia
Fotó: Civertanmegtekinthetők itt>>>

Füzérradvány község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Sátoraljaújhelyi kistérségben.

A pápai tizedjegyzék szerint Radvány papja 1332-1333-ban 3 garas, 1334-ben 2 garas, 1335-ben 3 garas pápai tizedet fizetett.

Az 1910-es népszámláláskor Füzérradványnak 653 lakosa volt, ebből 637 magyar, 8 szlovák volt, melyből 333 római katolikus, 61 görög katolikus, 240 református volt.

A 20. század elején a település Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott.

A török időkben elpusztult, a 17. században a Károlyiak birtokába került, akik szlovákokkal és németekkel telepítették be.

Nevezetességei

Károlyi-kastély
Arborétum a Kastély-kertben
A legszélesebb koronájú fa
Fenyő fasor

Forrás: Wikipédia
Fotó: Civertan

A főmenükísérőkép, mely a füzérradványi famatuzsálemet ábrázolja, egyben László János , a Nevezetes Fák honlap kiadójának, a Civertan Stúdió tulajdonosának munkája, valamint kedvenc fája.

Fotók megtekinthetők>>>

Helyi természeti kincs a Felsőgalla fölé emelkedő hegyeken még előforduló idős fenyőkből álló szórvány. A fák többsége eléggé idős, maradtak Mária Terézia idejéből is, de van megújuló generáció. A fajtájuk szerinti feketefenyők közül a legtöbb a Bódis-hegyen található (három tömbben), de szórványosan(1 tömbben és akörül) a Kálvária-hegyen is előfordulnak 20-30-as facsoportokban. A Bódis- és Kálvária-hegyen található fák ültetését vélhetőleg (és a hagyomány szerint is) Mária Terézia rendelte el, mert ő korában született az az erdőgazdasági ötlet, amely támogatta a Budai-hegység és környékén a feketefenyők ültetését.

Folytatás>>>

Forrás: Kertpak.Blogtér

A község a Kecskemét – Kunszentmárton – Tiszaföldvár háromszögben helyezkedik el, megközelítése ezekből az irányokból lehetséges.
Az Arborétum egy olyan terülten fekszik, mely korábban árterület volt, északi oldalán a Tisza-gát határolja.

Az olasz származású Bolza József fia, Bolza Péter, amikor Tiszakürtön letelepedett, építtetett egy kúriát, közben megkezdte az arborétum fásítását. Később családi összefogásban édesapjával, Péter elsőszülött fia, József volt segítségére a munkálatok során.
A tájépítészet elveit tartották szem előtt, mely ma is példaértékű a kertészmérnök hallgatók számára, a betelepítendő fák és cserjék megválogatásakor ügyeltek arra, hogy a külföldről hozott, a klímát tűrő növények mellett az őshonos, már meglévő fák is megmaradjanak az árterületen.
A külhonos növényeket és az alföldi fajokat olyan művészi módon sikerült egymás mellett nevelni, hogy rendkívüli változatosságot mutató kertet alakítottak ki közösen. A színek és formák játéka ötvöződik a magába ölelő természet és a végtelen táj érzésével, egyetlen kertben.
Az átalakított, keményfás őspark 1962 óta működik arborétumként, ekkor került Bauecker Alajos, a Szarvasi Arborétum vezetője szaktanácsadóként a rekonstruálást végző csapat élére.

Ekkor a háború és a „mindenki kertje” időszaka után már csak 450 taxont számláltak meg a kertben. Az Öregpark felújítása után 17 hektáron, 400 taxon 2000 növényfaját mutatták be az új úthálózat mentén.
1975-ben újabb 10 hektárt csatoltak az arborétumhoz és bevezették a rendszertani megnevezéseket, a jeltáblázást, mely mára igencsak elavult, és nem természetvédő módon, a fákra szögezve, drótozva fedi fel a növények kilétét.
A Tisza vize ma már nem nagyon alkalmas fürdőzésre, azonban hajózásra ma is kiváló, vízi kirándulások kedvelt helye, a gát és környezete pedig a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzethez tartozó természetvédelmi terület.

Folytatás>>>

Fotó és szöveg: Erdei-Gulyás Gabriella

Tiszafüreden járva megcsodálhatjuk a Paulik Ágoston tervei alapján épült Kemény kastélyt és kastélyparkját, melyet a Hortobágyi Nemzeti Park gondoz.

1980-ban nyilvánították a park területét védetté, melynek területe több, mint két és fél hektárnyi. A kastélyhoz vezető úton jegenyefák, juharok, ostorfák és fenyőfélék: borókák, tuják adnak hűs árnyat.
A park keletkezését 1930 körüli évekre teszik, mely a II. világháború idején jelentős károkat szenvedett.

Szerző: Erdei-Gulyás Gabriella

Megjelent: Nevezetes Fák Magazinja

A cserkeszőlői Aranyosi tölgyfákat a fürdővárostól délnyugatra találjuk, negyedórányi kerékpárútra.

A cserkeiek úgy tartják, hogy az 1850-es években ültették a makkokat a homokba, melyből az ősnövényzetet kívánták pótolni, de a rágcsálók igen nagy kárt tettek bennük.
A kocsányos tölgyekből (Quercus robur) mára már csak 11 db maradt fenn.
A bájos kis település természeti látványossága lehetne, ha egy tanösvény vagy túraútvonal vezetne a természetvédelmi érték helyszínére.

Szerző: Erdei-Gulyás Gabriella

Megjelent:

A kastélyt körülvevő angolpark – az építész-kertépítész érdeme – a ritka értékes növényállományával, a romantikus szigeten található úgynevezett Holland-házzal (Mezőgazdasági Tájmúzeum volt).

Birtokosai a nagymúltú tolnai Festetich család tagjai voltak – oldalági leszármazottai azoknak, akik hazánknak a keszthelyi Georgikont alapító Festetich Györgyöt is adták –, később pedig a Degenfeld család.

A kastélynak a természettel való kapcsolata olyan csodálatos, amire kevés példa található. Magyarázata az, hogy Pollack Mihály megtanulta, a kastélyépületet a klasszicizmus stílusigénye szerint az angolkerttel együtt kell megtervezni. A falu közepén átfolyik a Bozót-patak, amelynek hídján keresztülhaladva a református templom, majd a római katolikus templom tűnik fel. Mindkettő a tájképi kert látványának része.

Folytatás>>>

Forrás: Wikipédia

Fotó: Vígvári Tamás

Csongrád városa bővelkedik óriási famatuzsálemekben, parkokban, fásított terekben és tiszteletet parancsoló fasorokban.
Kiemelten védendő, összefüggő zöldterületeinek száma 12, ezek között találjuk a Körös-toroki partfürdő területét is.
A fűz-nyár ligeterdő mellett évszázados platánfákat csodálhatunk meg Csongrádon járva.

Hír: Erdei-Gulyás Gabriella
Fotó: Civertan

Megjelent: Nevezetes Fák Magazin

1846 nyarán látogatott el Szentes városába Széchenyi István, amikor a Tisza szabályozásáról tárgyalt. A következő évszázadban, Oroszi Miklós bizottságának munkája nyomán készült el a Széchenyi-liget koncepciója. A koncepció lényege az volt, hogy kettős hasznosítással készüljön el a terület: egyik részén gyümölcsfaiskolát, a másik részén sétakertet álmodtak meg. 1865-ben elfogadták ugyan a beadott terveket, de sem pénz, sem kertész nem állt rendelkezésre a megvalósításhoz.

Végül Dolesch Vince személyében lett városi kertésze Szentesnek, aki igen okosan elfogadta az egyezséget: természetbeni juttatásként használhatta a faiskolát, a munkáért cserébe. Így egyszerre folyt oktatás, kereskedelmi tevékenység és faiskolai termelés a területen.
Három évvel később a népkert fásításáról döntöttek, de pénz ekkor sem volt a csemetékre. A Földművelésügyi Minisztérium második nekifutásra kinyitotta a tárcáját és megkapták a szükséges fafajtákat és cserjéket, szám szerint 12 fafaj, 18 cserje képviselőit.
A helyiek is megmozdultak a pesti adomány hírére, így több ezer facsemete érkezett a telepítés idején, melyet koronázott a ma is pompás látványt nyújtó Kurca-parti füzek sora.
A koncepció elkészítése után négy évvel készen volt a Széchenyi-liget.

A későbbiekben átalakították a helyszínt a kor ízlésének és elvárásainak megfelelően. Fakivágások kezdődtek, melyekkel a fiatal facsemetéket kívánták védeni. Ez nagy visszhangot váltott ki a természetbarátok körében, melyet azzal kívántak ellensúlyozni, hogy újabb facsemetéket telepítettek a kivágott, öreg fák helyére.
Botanikus kert, díszkert, sétálókert lett kialakítva az immár elkerített ligetben.
Ezután fellendült a turisztikai fejlesztés Szentesen, mert a mai múzeum épületét 1869-ben vendéglőként adták át, ahol táncterem és vendégszobák várták a szórakozni vágyó közönséget. Elkészült egy gőz- és kádfürdő is, a mai játszóház helyén. Az építményeket egy több, mint száz éves platán fasor árnyai alatt közelíthetjük meg.
Egy év múlva haszonbérbe adták, újabb egy év múlva pedig bővíteni kezdték a fürdőt.
Rendszeresek voltak a zenés, táncos esték, nevezetes volt az Anna-bál.
A vendéglő 1873-ban szűnt meg, azonban a liget felújításakor építettek egy nyíltszíni uszodát, később teniszpályát a vagyonos látogatóknak.
Ma turisztikai központ a természetvédelmi területté nyilvánított szentesi Széchenyi-liget.

Szerző: Erdei-Gulyás Gabriella
Fotó: Civertan

Megjelent: Nevezetes Fák Magazin

A bükkábrányi ősfák vagy bükki ősfák az a 7,2–7,6 millió éves, tizenhat mocsárciprusból álló erdőmaradvány, amelyet 2007 júliusában találtak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bükkábrány melletti lignitbányában, 60 méteres mélységben.A feltevések szerint a mocsárciprusok (Taxodium) a felső miocénben, mintegy 8–7 millió évvel ezelőtt alkothattak erdőt ezen a helyen, a Pannon-tó északi mocsaras partvidékén. Pontos rendszertani besorolásuk még várat magára, de feltehetően fésűs mocsárciprusokról (Taxodium distichum) lehet szó. Korabeli magasságuk recens analógiák alapján elérhette a 30-40 métert is.

Pusztulásukhoz egy hirtelen homokvihar vagy iszaplavina vezethetett, amely mintegy 6 méteres magasságban elborította, így konzerválta a mocsárciprusok törzsének alsó részét, míg a homok- vagy iszapréteg fölé eső részek elpusztultak. Az 5-6 méter magas, 1,5-3 méteres átmérőjű tizenhat fatörzs eredeti, álló helyzetében konzerválódott, de a hasonló leletektől eltérően nem szenesedtek el és nem is kövesedtek meg. Ennek okán a bükkábrányi lelet őslénytani világszenzáció, hiszen szerves anyagként maradt meg a 300-400 éves korukban elpusztult fák gesztje, kérge, gyökérzete és néhány ága is, igaz, ugyanez jelentős mértékben megnehezíti a fák kezelését is. Mivel a faszövet szilárdságát biztosító cellulóztartalmat elveszítették, s csupán a lignin mint szerkezetkitöltő anyag biztosítja a fák egyben maradását, az ősfák a földrétegből kikerülve és a levegővel érintkezve fokozatosan kiszáradhatnak és szétporladhatnak. A bükkábrányi ősfák behatóbb vizsgálatának eredményeivel az éghajlattörténethez járulhat hozzá jelentős mértékben a magyar tudomány. Tekintettel arra, hogy a szerves anyagában fennmaradt leleten még dendrokronológiai (évgyűrű-) vizsgálatokat is lehet végezni, a különböző korú fák elemzésével 1000-1500 évet felölelő, a 7-8 millió esztendővel ezelőtti éghajlati változásokat leíró adatsor is összeállítható.

Biztonságba helyezésük és tartósításuk>>>

Forrás: Wikipédia

Az 1950-es években kezdődő program során a Fekete-Körös mentén olyan területek is erdősítésre kerültek, ahol korábban nem voltak erdők. A mai dobozi erdők túlnyomó részét a Körösöket kísérő tölgy-kőris-szil ligetek (Fraxino pannonicae-Ulmetum) képezik, amelyek különböző eredetű öntéstalajon élnek. A csapadékszegény éghajlat ellenére az erdők aljnövényzete erdei fajokban gazdag.

Az 1950-es években kezdődő program során a Fekete-Körös mentén olyan területek is erdősítésre kerültek, ahol korábban nem voltak erdők. A mai dobozi erdők túlnyomó részét a Körösöket kísérő tölgy-kőris-szil ligetek (Fraxino pannonicae-Ulmetum) képezik, amelyek különböző eredetű öntéstalajon élnek. A csapadékszegény éghajlat ellenére az erdők aljnövényzete erdei fajokban gazdag.

Lombkorona-szintjükben a kocsányos tölgy és a magyar kőris játszik jelentős szerepet. Egyéb fafajok csak szórványosak, elegyfaként fordulnak elő, elsősorban mezei szil, tatárjuhar, vénicszil, mezei juhar, vadalma, vadkörte, zselnicemeggy, gyertyán, és a hárs.

Cserjeszintjükben fagyal, galagonya, kökény, kányabangita, kecskerágó, veres gyűrűsom található. A cserjeszint nélküli kocsányos tölgyes, kőrises állományokban az érzékenyebb erdei fajok hiányoznak, helyüket a csalán veszi át.

A mocsaras részekből kiemelkedő szigetszerű erdők, időnként víz járta magaslatok, mezőségi talajú hátságok, erdős puszta jellegű maradványok jellemezték a Gerlai-erdő (Békéscsaba), és a Marói-erdő (Doboz) területét. A folyó és vízjárta helyek mentén a tölgy-kőris-szil ligeterdő, illetve az erdős sztyepp jellegű táj a természetes vegetáció értékes maradványaként az erdő egy-egy részleteként ma is megtalálható.

A régi uradalmi erdőtelepítések nyomai jól láthatók. Idős kocsányos tölgy, vadgesztenye fasorok, öreg szürke nyárak, a hajdani vízfolyások szélén idős fákkal szegélyezett, néhány helyen már alig felismerhető erdei sétautak.

Forrás: Sulinet

Nevezetes Fák Magazin >>>

Júniusban borul virágba a szelídgesztenyés Zengővárkonyban, ahol a 70-es években és az ezredforduló után is nagy károkat okoztak a fákban a különböző kórokozók, kártevők. A zengővárkonyi gesztenyeszüretre messzi földről is érkeznek látogatók, hogy lássák a több száz éves famatuzsálemeket.
Rockenbauer Pál, híres természettudósunk végakarata volt, hogy itt helyezzék végső nyugalomra. Halála óta őrzik egymást a kedves gesztenyeliget és a nagy, magyar vándor.

Szerző: Erdei-Gulyás Gabriella

Nevezetes Fák Magazin >>>

Amíg Amazónia őserdeiért aggódunk, nem tudjuk megvédeni saját néhány hektáros értékeinket.

1796-ban készítették Pataj környékéről az első ma ismert térképet. Már azon is szerepel a Pataj és Harta közötti ártéren fekvő Száraz-erdő. Valószínűleg ott találták már a honfoglalók is, csak nem készítettek róla térképet. Napjai azonban meg vannak számlálva, mert tényleg napokon múlik a sorsa. Ugyanis az erdészet végkitermelésre ítélte.
Tudni kell a Száraz-erdőről, hogy ez a környéken az utolsó úgynevezett magas-ártéri erdő. Az utolsó szil-kőris-tölgyes, amely már elég öreg ahhoz, hogy kialakuljon benne egy ideális életközösség. A terület osztatlan közös tulajdon, így csak erdészeti engedéllyel lehet benne dolgozni. Mindenki azért igényelt vissza egy-egy parcellát, hogy évi 1-2 vágásérett vagy száraz fa kivágásával meglegyen a téli tüzelője. Így gazdálkodtak a patajiak emberemlékezet óta és a Száraz-erdő mindig erdő maradt. Kivéve a töltésig kinyúló részét, amit kb. 20-25 éve tarra vágtak.

Többször kísérelték meg akáccal újraerdősítését, de még mindig csak bozótban botorkálhatunk ott. A gazdák ma hiába kérnek engedélyt a szelektív fakitermelésre, az erdészet csak tarvágást-végkitermelést engedélyez. Ez azt jelenti, hogy minden tulajdonos hozzájut az idén egy nem túl nagy összeghez, mert a munkálat, az újratelepítés sokba kerül. És azt is jelenti, hogy az erdő megszűnik. Lehet, hogy szerencsés esetben 30-40 év múlva lesz egy faültetvény. Lehet, hogy a pionír fajok (pl. zöld juhar) elterjeszkednek és lesz egy értéktelen bozótos. De, hogy hasonló erdő legalább 100 évig nem lesz, az biztos.

Greenfo cikk folytatása>>>

A nevezetes fának, fasornak otthont adó település minél pontosabb megjelölése, a fa, fasor GPS koordinátáinak megadása után műholdas térképen bejelölése.
Nevezéktani besorolás, morfológiai jegyek leírása az aktuális állapotnak megfelelően, növényvédelmi megfigyelések, madártani megfigyelések, javaslatok.
A nevezetes fához, fasorhoz kapcsolódó történetek, kordokumentumok, fotók, videók, irodalomjegyzék összegyűjtése.

Adatlapok visszaküldése, letöltés>>>